EGY ÉLET A HEGYEKÉRT, © Daniel Gollner
EGY ÉLET A HEGYEKÉRT

Egy élet a hegyekért

Peter Gross mindig egy irányba tart: felfelé! A hegymászó gyermekkora óta egyetlen egy helyen érzi jól magát, mégpedig a szabadban. „Először meg kell ismerned a világot ahhoz, hogy megtanuld értékelni, mit jelent számodra a saját otthonod.”

Peter Gross mindig egy irányba tart: hegymenetben felfelé!

A hegymászó, Peter Gross gyermekkora óta egyetlen egy helyen érzi jól magát, mégpedig a szabadban. „Először meg kell ismerned a világot ahhoz, hogy megtanuld értékelni, mit jelent számodra a saját otthonod.” Peter Gross, aki a Schneeberg lábánál fekvő Puchbergben nőtt fel, mindig is a hegyek embere volt. Szülei a helyi síiskolát vezették, és gyerekként minden szabad percet kihasznált, hogy a sípályákon és a szabadban lehessen. „Egész nap kint voltunk, lehetett szó télen síelésről vagy nyáron hegymászó tanfolyamokról. Mindig is nagyon kötődtem a természethez.”

 „Amikor látod, hogy az indiai és nepáli embereknek milyen kevésből kell megélniük, megtanulod értékelni az otthoni jólétet.”

EGY ÉLET A HEGYEKÉRT, © Daniel Gollner
EGY ÉLET A HEGYEKÉRT

Más elvárások a túravezetőkkel szemben

Manapság túravezetőként és hegymászóként észreveszi az idő múlását: „Az elvárások mások, mint 30 évvel ezelőtt. Akkoriban még el tudtuk vinni a gyerekeket egy egynapos túrára a Schneebergre, ahol akár 1000 szintmétert is meghódítottunk, szervezett bevezető tanfolyammal az elején, mielőtt terepre mentünk és biztosított falakon másztuk meg a sziklákat.” Maga a hegy állt a középpontban, nem a hegymászás. És ezzel együtt az alpesi veszélyek jobb megértése. Ma a vendégek rövid bevezetést szeretnének, majd azonnal közvetlenül a sziklafalakra vágynak. Érthető, ahogy Peter mondja: „A számos mászóterem miatt az előzetes tudás is más, mely a kezdetektől rendelkezésre áll. A felszerelés is jelentősen megváltozott. Gyerekként akkoriban túrabakancsban másztunk, hegymászócipő még nem létezett.”

Peter mindig is tudta, hogy a hegyek jelentik számára az otthont. A középiskola elvégzése és a katonai szolgálat teljesítése után a nagyvilág vonzotta: Síoktatóként dolgozott az Arlbergen, majd hegymászóként Oroszországban, Indiában, Chilében és Nepálban. Itt olyan benyomások érték, amelyek jelentős hatással voltak rá: „Amikor látod, hogy az indiai és nepáli embereknek milyen kevésből kell megélniük, megtanulod értékelni az otthoni jólétet. Az ottani hegyvidékek hihetetlenül gyönyörűek, de nagyon fáradtságos eljutni az alaptáborokig”. Peter szerint az Alpok ilyen szempontból más: „Ha Nepálban rossz időjárási front érkezik, nincs más választásod, mint kivárni. Itt, az Alpokban ez egyszerűbb: Ha északon esik az eső, akkor egyszerűen dél felé kell menni. Emellett megspórolhatja magának az ember a hosszú repülőutakat, a jetlaget és az örökös autós utazásokat.” Peter mégis minden egyes útról pótolhatatlan tapasztalatokkal tért vissza. Amíg a sors meg nem változtatott mindent.

Új utak

Amikor Peter 20 éves volt, édesapja sítúrázás során egy lavinában meghalt. Március vége volt, a szezon véget ért, és Péter számára ez a sorscsapás felvetette a mindent eldöntő kérdést: "Intsek örök búcsút a hegymászásnak?". De ő maradt, átvette a szülei síiskoláját, és mint államilag elismert hegyimászó és sítúravezető kiegészítette a kínálatot. A vendégek nagy részét nyáron és télen is Bécs adja. De sok a látogató „Magyarországról, Szlovákiából és Csehországból is. Nagy vonzerőnk a Schneebergre vezető fogaskerekű vasút. A turizmus fontos húzóágazat a régióban. Sokan látogatnak el ide egy napra, de sok az olyan vendég is, aki eltölt itt néhány éjszakát.”

A fekvés előnye

A Schneeberg, amely 2076 méteres magasságával Alsó-Ausztria legmagasabb hegye, általában jó feltételeket kínál: „Itt szinte egész évben lehet túrázni, futni és kerékpározni, de a régió ideális a hegymászáshoz is. Tiroli kollégáinknak viszont, akik pl. egy magasvölgyben élnek, csak néhány hónap áll rendelkezése, amikor a körülmények a legjobbak. Mi itt télen a száraz, déli fekvésű sziklákat mászhatjuk meg, míg nyáron egyszerűen a kissé magasabban fekvő területre megyünk fel. A Schneebergen kis területen rengeteg a lehetőség, ez teszi számomra oly vonzóvá a régiót.” Természetesen az olyan kalandok, mint az 6814 méteres himalájai Ama Dablam megmászása is nyomot hagytak benne. „A magasság egy kicsit megviselt.” Édesanyjával együtt állt az Elbrusz-hegy csúcsán, 5642 méteres magasságban, ami megrendítő érzés volt számára. „Az ilyen távoli úti célok iránti vágyakozás minden bizonnyal visszatér, de jelenleg a lehetőségek változatossága megfelelő számomra”.

Azt, hogy a vezetett túrák ismét felfutóban vannak, Peter a megnövekedett érdeklődésből veszi észre. „Ismét „menő” a hegyekbe menni és túrázni, ill. az emberek sokkal egészségtudatosabbak. Vannak olyanok, akik egyedül kelnek útra, és vannak olyanok, akik nem akarják nélkülözni egy túravezető szolgáltatásait. Ez magába foglalja pl. a túra megtervezését és az útvonal kiválasztását, ill. a túravezető elviszi a kötélhez, vagy egyszerűen csak elkíséri a túrázókat útjukon." Ez utóbbi csoport számára fejlesztette ki Peter a „Schneeberg a legjobbakkal” többnapos túracsomagot. „Ennek során egy helyi túravezető segítségével kora reggel felvisszük az embereket a Schneebergre a napfelkeltéhez, miközben történeteket mesélünk az itt élő emberekről, a környékről, az útvonalakról, a növény- és állatvilágról, felfedezzük a régi, talán nem annyira ismert vadászutakat, és egy remek napot töltünk a hegyen. A második nap pedig a hegymászásról szól.”

EGY ÉLET A HEGYEKÉRT, © Daniel Gollner
EGY ÉLET A HEGYEKÉRT

„Ha most nem vagy ott, akkor mikor leszel?“

Átalakuló alpinizmus

Bármennyire is közel áll Péter szívéhez az alpinizmus, aggodalma is egyre nő: „Egy hegynek mindemelett hegynek kell maradnia. A meglévő, jól jelzett túraútvonalak nem véletlenül vannak ott; nem kell önszorgalomból új utakon járni. A hegymászóutakat át lehet alakítani via ferratákká, hogy mindenki feljuthasson rajtuk, de ez véleményem szerint nagyon rövidlátó lenne, és teljesen tönkretenné a csodálatos természeti tájat.”

Az, hogy a hegyek meghódítása mindig egy bizonyos mértékű kockázattal jár, nem újdonság: „Mindenben, amit csinálunk, van egy bizonyos mértékű veszély. Amikor átmegyek az úton, az alapvetően szintén veszélyes. De ha állandóan kint vagy, akkor jó érzéked van arra, hogy azonnal felismered a hegy és a szikla változásait, és tudod, hogyan értékeld a helyzetet. A hegyekben vagyok a legszívesebben és azt hiszem, ez apámmal is így volt. Talán sokan úgy gondolják, hogy egy tragikus baleset után nem szabad többé a hegyekbe menni. Persze gondolkodtam már én is azon, hogy más lehetőség után nézzek, de egyszerűen szeretek a hegyekben lenni. Ez az én életem.” Peter szerint minden a megfelelő változatosságról szól: Csoportos és egyszemélyes túrák vagy hegymászás a barátokkal. Különösen hegymászás közben kell 100 százalékosan odafigyelni: „Ha most nem vagy ott, akkor mikor leszel? A cég könyvelése ilyenkor nem számít, minden a következő méterekről szól.”

A terepfutás jelenti a feltöltődést

Az ultratávfutás különleges szenvedélye: „Itt minden fejben dől el. Az ilyen távolságok akkor válnak nehézzé, amikor a 100-ból már az első kilométernél a célvonalat látod magad előtt. Szakaszokban kell gondolkodni. Lépésről lépésre.” Mint egyébként is az életben.

Ami még érdekelheti...