EGY ÉLET A HEGYEKÉRT Text 2

Más elvárások a túravezetőkkel szemben

Manapság túravezetőként és hegymászóként észreveszi az idő múlását: „Az elvárások mások, mint 30 évvel ezelőtt. Akkoriban még el tudtuk vinni a gyerekeket egy egynapos túrára a Schneebergre, ahol akár 1000 szintmétert is meghódítottunk, szervezett bevezető tanfolyammal az elején, mielőtt terepre mentünk és biztosított falakon másztuk meg a sziklákat.” Maga a hegy állt a középpontban, nem a hegymászás. És ezzel együtt az alpesi veszélyek jobb megértése. Ma a vendégek rövid bevezetést szeretnének, majd azonnal közvetlenül a sziklafalakra vágynak. Érthető, ahogy Peter mondja: „A számos mászóterem miatt az előzetes tudás is más, mely a kezdetektől rendelkezésre áll. A felszerelés is jelentősen megváltozott. Gyerekként akkoriban túrabakancsban másztunk, hegymászócipő még nem létezett.”

Peter mindig is tudta, hogy a hegyek jelentik számára az otthont. A középiskola elvégzése és a katonai szolgálat teljesítése után a nagyvilág vonzotta: Síoktatóként dolgozott az Arlbergen, majd hegymászóként Oroszországban, Indiában, Chilében és Nepálban. Itt olyan benyomások érték, amelyek jelentős hatással voltak rá: „Amikor látod, hogy az indiai és nepáli embereknek milyen kevésből kell megélniük, megtanulod értékelni az otthoni jólétet. Az ottani hegyvidékek hihetetlenül gyönyörűek, de nagyon fáradtságos eljutni az alaptáborokig”. Peter szerint az Alpok ilyen szempontból más: „Ha Nepálban rossz időjárási front érkezik, nincs más választásod, mint kivárni. Itt, az Alpokban ez egyszerűbb: Ha északon esik az eső, akkor egyszerűen dél felé kell menni. Emellett megspórolhatja magának az ember a hosszú repülőutakat, a jetlaget és az örökös autós utazásokat.” Peter mégis minden egyes útról pótolhatatlan tapasztalatokkal tért vissza. Amíg a sors meg nem változtatott mindent.