Amikor hívnak a hegyek...

Mit keres az ember a hegyekben? Peter Groß hegyivezető és a valamikori hotelvezető, Eduard Aberham felteszik magunknak a kérdést, hogy mi értelme van megmászni a hegyeket.

Sir Edmund Hillary, aki elsőként mászta meg a világ legmagasabb hegyét, arra a kérdésre, hogy miért megy a hegyekbe, azt mondta: „Mert a hegyek itt vannak velünk”.

Sokan úgy értékelik ezt a választ, hogy szűkszavú, felületes, talán még dacos is, de biztosan nem túl sokatmondó. De Hillary-nak legalább egy dologban bizonyára igaza van: a hegyek itt állnak. És mivel a hegyeknek mindegy, hogy megmásszuk-e őket, igazából rajtunk, embereken múlik, hogy értelmet adjunk a hegymászásnak. A hegyektől nem várhatunk választ.

A hegy közelsége, mint meghajtó

Peter Groß alsó-ausztriai hegyivezető jól tud azonosulni Hillary-nek a hegymászáshoz való hozzáállásával, hiszen egész életét a hegyekben töltötte, bejárta az Alpokat, az Andokot és a Kaukázust is . A puchbergi férfi azonban ideje nagy részét otthon tölti, a 2076 méter magas Schneebergen. És ha megkérdezzük Peter Groß-t, hogy miért mássza meg minden nap Alsó-Ausztria legmagasabb csúcsát, ezt válaszolja: Mert a Schneeberg itt emelkedik közvetlenül a házánál.

Ez a válasz legalább annyira igaz, mint amennyire ésszerű. Mert ha a hegy nem állna itt, Peter nyilván valami más értelmeset csinálna. És ha egy tevékenység szenvedéllyel tölti el és az embert és fontosnak tartja, akkor azt újra és újra végezni fogja. Ezért nem is csodálkozunk azon, amikor Peter azt fejtegeti, hogy a hegymászás, a sítúra „idővel napi rutinná vált". De a rutinnal együtt nem csökkent a hegyek vonzerője, „mert a Schneeberg és a környező hegyek rendkívül sokrétűek”, így mindig van okunk arra, hogy kint legyünk a természetben és felmásszunk a csúcsokra.

Egyszerűen elmenekülni a mindennapi élet elől

Eduard Aberham kissé másként tekint a hegyekre. Több mint 25 éven át volt igazgatója a Semmeringen fekvő Grand Hotel Panhans-nak, amely a nyári üdülőhelyek egyik favoritja. A jó levegővel rendelkező gyógyüdülő közel 1000 méteres magasságban fekszik - a szálloda szobáiból a Rax és a Schneeberg csúcsaira lehet látni.

Aberham mindkét hegyet jól ismeri, a hobbitúrázó szerint a hegymászásnak könnyű értelmet adni: „Az ember felülről akarja nézni a világot, ezért megy fel a hegyre” - mondja Aberham – „és mert el akar menekülni a völgyben megélt mindennapok elől". Ezzel a véleményével Aberham egy fontos szempontot fogalmaz meg, amelyet Sigmund Freud, a pszichoanalízis megalapítója is megállapított, amikor nyaranta a Raxra mászva vonult el a világtól: Amikor az ember a hegyekbe megy, maga mögött hagyja a hétköznapokat, és megnyílnak a gondolatai. „Ez különösen jól működik a Semmering számtalan séta- és túraútvonalán" - mondja Aberham. Ha pedig még messzebbre vagy magasabbra szeretnénk jutni, egyszerűen járjuk végig a „Wiener Alpenbogen” távtúratúraútvonal teljes hosszát, javasolja Aberham.

A hosszú távú túrázás hullámvasútja

Peter Groß meg tudja magyarázni, hogy miért van értelme bejárni a Rax, a Schneeberg és más hegycsúcsok közötti hosszútávú túraútvonalat: „A hosszútávú túrázás alatt van bőven időnk arra, hogy gondolkodjunk és megválaszoljuk magunknak azt a kérdést, hogy miért kirándulunk”. Ezért fontos, hogy saját elhatározásból túrázzunk, ahogy Groß mondja, belső indíttatásból. És hogy megmaradjon az út során a motivációnk, érdemes a hosszú túraútvonalat sok kisebb, egy egy nap alatt jól teljesíthető szakaszra bontani. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy elveszítjük a kedvünket. „Mert különben az egész túra túl hosszúnak vagy a következő csúcs túl magasnak tűnik" - mondja Groß, a túravezető – „és akkor megkérdőjelezzük, hogy mi értelme a hegymászásnak".

Aberham, az egykori hoteligazgató is ismeri ezt az érzést. Még ha nem is nevezi magát „hosszútávtúra-szakértőnek", hegymászás közben gyakran kizárólag csak a következő lépésre gondol, és belélegzi a „a természetet erejét. Ilyenkor újra érzi az ember, hogy miért van itt, és miért megy a hegyekbe". Aztán amikor felért a csúcsra, majd épségben hazaérkezett, érzékeli, hogy valami megváltozott: „Elértél egy olyan célt, ami nem mindennapi, és az az érzés keríti az embert hatalmába, hogy a dolgok felett áll" - mondja Aberham. Persze ez az érzés nem tart örökké, de arra késztet, hogy legközelebb is nekivágjunk az útnak, újra és újra visszatérjünk a hegyekbe.

Amíg a hegyek állnak

A hegymászás értelmének kérdése addig fog létezni, amíg a hegyek állnak. Csak az számít, hogy ne féljünk megválaszolni magunknak a kérdést és tiszteljük a hegyeket.  Saját indíttatásból újra és újra kitesszük magunkat a hegyek kihívásainak. Miért van ez így? Viktor Frankl professzor, a logoterápia megalapítója, akit lenyűgöztek a hegyek, egyszer kifejtette: „Ha a hegyek hívogatnak, de mi félünk tőlük, akkor szálljunk szembe ezzel az érzéssel, hiszen le lehet küzdeni." Mindenképpen érdemes a hegyekbe menni, mert közben eddzük a testünket és van időnk gondolkodni az élet értelmén.