Minden lépéssel valami újat felfedezni

Hosszútávú túrázás Alsó-Ausztria déli részén: a két kalandor, Franziska és Felix Consolati beszámol a Bécsi Alpok ívén szerzett tapasztalatairól.

„Csak merni kell” - mondja Franziska Consolati. A felső-bajorországi fiatal nő tudja, miről beszél: több tízezer kilométert töltött már bakancsában távtúra- és hosszútávú túraútvonalakon szerte a világon.

Mindig vele van férje és útitársa, Felix, a fényképezőgép és Franziska jegyzettömbje. Az outdoor blogger és filmes világot akar látni, és felfedezővágyuk távoli hegyekbe, érintetlen erdőkbe és érintetlen természetbe vitte őket. „Ehhez pedig hajlandónak kell lenni arra, hogy időnként felvállaljuk az ismeretlent” - mondja Felix. Holott az ismeretlen nagyon is közel lehet. Legutóbbi kalandjuk a két világjárót a Bécsi Alpok ívére, az ún. Wiener Alpenbogenre vitte: Egy 300 km hosszútávú túraútvonalra, amely Alsó-Ausztria déli részének legjelentősebb csúcsaira vezet - a Bucklige Welt szelíd dombjaitól a Wechselgebirge és az erdős Semmering alpesi tájain át Alsó-Ausztria legmagasabb hegycsúcsaihoz, a Raxhoz és a Schneeberghez. A Wiener Alpenbogen összesen 19 szakaszból áll, amelyek közül Franziska és Felix nyolcat fedezett fel. És mindketten egyetértenek: „Ennek a távtúra-útvonalnak bárki nekivághat”.

A távtúraútvonalak gyakran vezetnek eldugott zugokba

A távtúraútvonalak gyakran vezetnek eldugott zugokba, távol minden civilizációtól és infrastruktúrától. „Az embernek az az érzése, hogy teljesen egyedül van” - mondja Franziska – „ami gyakran felszabadító, de néha nyomasztó is lehet”. A Wiener Alpenbogen esetében az előbbi különösen igaz: „Túrázóként az ember itt otthon érzi magát” - mondja Felix, aki fotósként dolgozik – „mert jól jelzett túrautakon halad, miközben teljesen érintetlen tájakban merülhet el”. Egyes szakaszokon a kedves outdoor-páros órákig nem találkozott mással. „Annak ellenére, hogy a legjobb egyvidéki időjárásban voltunk úton” - lelkendezik Franziska – „és főszezonban” - teszi hozzá Felix. Ebben a tekintetben a Wiener Alpenbogen két fontos feltételt ötvöz: élményeket érintetlen hegyvidékeken, és teljes biztonságot a célig.

A Wiener Alpenbogen vonzereje azonban nemcsak az eredetiségében rejlik, „hanem a természet hihetetlen változatosságában is” - mondja Felix. A Bécsújhely melletti Katzelsdorf és Bad Fischau-Brunn közötti többnapos túra ráadásul kep még egy pluszpontot: „Bárki részéről teljesíthető”, mivel bármikor becsatlakozhatunk, ill. elhagyhatjuk az útvonalat. „Nem kell végiggyalogolni az egész utat” - mondja Franziska -, „elég csak egy szakaszon kipróbálni”. Következésképpen a Wiener Alpenbogen nem csak tapasztalt hosszútávú túrázók számára alkalmas. Különösen a kezdők, akik számára a hosszútávú túrázás még ismeretlen, a kis Wiener Alpenbogenen megtalálják a számításukat.

8 nap, sok élmény

Ha megkérdezzük Felixet és Franziskát, mi mindent tapasztaltak a 8 napos túrán, a legjobb, ha az elejéről kezdjük: Mönichkirchenből először szelíd alpesi réteken át túráztak a Feistritzsattelhez, „ahonnan remek kilátás nyílik az egész túraútvonalra”, majd eltűntek a sűrű erdőkben, és elmerültek Semmering kulturális világában. „A 20 schillinges kilátás egyedülálló” - mondja Felix, mert nemcsak a természet impozáns sziklatűkből és fenyőerdőkből álló művét csodálhatjuk meg, hanem az emberét is: „Ahogy a vasút ott a Pollereswand lábánál a viadukt boltívei felett csikorog - az ember szinta visszarepül az időben”. A vasútvonal mentén húzódó történelmi útvonalakon „nyugodtan sétálhatsz, amíg a Rax-masszívum fel nem emelkedik előtted” - meséli Franziska.

A Rax és a Schneeberg hegyek közötti magas alpesi terep pedig különleges hatással volt mindkettőjükre: „A fény őrült játéka” - jelenti Felix, akinek még mindig a Habsburghausnál lezajló naplemente van a lelki szemei előtt. „Egészen különleges érzés volt” - mondja Franziska, amikor a következő napról mesél, „amikor kora reggel egyedül túráztunk a nap felé”. A Rax-csúcs és a Hochschneeberg 2076 m magas Klosterwappen körüli élmények „mindenképpen fénypontot jelentettek”. Igazából az út egésze folyamatos „csúcsélmény” volt: „A táj és a természet szinte naponta változik” - mondja Franziska – „a színes virágos rétektől az alpesi fenyőerdőkön át a gyér ligetekig mindent látni”. Ennek megfelelően a Wiener Alpenbogen a természet szerelmeseinek is nagyszerű látványosság.

És mi a helyzet a vendéglátással és a szálláshelyekkel?

„Néhány hütte” közvetlenül a szakaszok végén található” - mondja Franziska – „és ha előre foglalunk, akkor néhány szálláshelyen a következő napra csomagolt ebédet is kaphatunk”. „Ezt mindenképpen ajánljuk minden túrázónak” - mondja Felix – „elvégre a nappali túrákon számos olyan kilátópont van, ahol remekül meg lehet pihenni egy kis falatozásra”. És mindegy, hogy este a Rax-fennsíkon lévő Habsburghausban, a Semmeringben lévő Hotel Belvedere-ben vagy a Schneebergben lévő Puchberg feletti Almreserlhausban szállunk-e meg, „mindenhol tárt karokkal fogadtak bennünket”. Kulináris szempontból a két kalandor különösen emlékszik a Schneeberg lábánál lévő Naturfreundehaus Knofelebenre. A nepáli konyhai csapat vegetáriánus és vegán ételei „igazán nagyszerűek voltak, és szuper változatosságot jelentettek a klasszikus hüttés ételekhez képest”.

Szóval összefoglalva:

A Wiener Alpenbogen egy magányos, de jól biztosított hosszútávú túraútvonal. Tájai tele vannak meglepetésekkel, és számtalan magaslattal, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a völgyek felé. Ráadásul a hüttékben kiválóan gondoskodnak a túrázókról, akik otthon érezhetik magukat. És persze még számtalan történetet lehetne mesélni Felix és Franziska élményeiről a Bécsi Alpokban, de talán jobb, ha itt befejezzük, és arra biztatjuk Önt, hogy tegyen szert saját emlékekre távtúrázásról a Bécsi Alpok vonulatain.

A két kalandor 8 szakasza egy pillantásra: