Régi határok, új szabadság

Joachim Franz követte a vasfüggöny történelmi nyomait, megtett mintegy 10 ezer kilométert e-bike-on és közben felfedezte az új Európát.

Harmicéves korában felmondott a Volkswagennél, ahol három műszakban dolgozott, és belevágott egy teljesen új életformába. Mára már Joachim Franz sikeres extrém sportoló, motivációs tréner és könyvet is írt. Európa leghosszabb kerékpárútját tekerte le e-bike-on.

Az Iron Curtain Trail 20 országot szel át több mint 9.950 kilométer hosszan - a norvégiai Barents-tengertől a bulgáriai Fekete-tengerig. A korábbi vasfüggöny mentén haladó történelmi kerékpárút ma Európa újraegyesítését és békés forradalmát jelképezi. 25 évvel a határkerítések lebontása után Joachim Franz e-bike-ja nyergébe pattan, és a határ egykori nyomvonalát követi. Ez a szakasz több mint 200 kilométer hosszan vezet a Waldviertelen és a Weinviertelen keresztül az osztrák-cseh határ mentén. Találkoztunk a rokonszenves kerékpárossal, hogy beszélgessünk határélményekről, szabadságérzetről és az e-bike-okkal szembeni előítéletekről.

2014-ben e-bike-on tekerted végig az Iron Curtain Trailt. Honnan jött az ötlet?

Tulajdonképpen a véletlen hozta: a német kormány kampányt indított az elektromos mobilitás népszerűsítésére "Schaufenster Elektromobilität" címmel. Megkeresték Christian Roth barátomat és engem, hogy részt vennénk-e a projektben. Nem gondolkodtunk rajta sokat, hanem azonnal lecsaptunk a lehetőségre.

Bizonyára felkészültetek az útra, edzettetek és megterveztétek az útvonalat?

Volt néhány hónapnyi időnk a felkészülésre, amely nagyrészt abból állt, hogy megszokjuk, nem országúti kerékpáron teperünk és megbarátkozzunk az e-bike felépítésével, használatával. Ne felejtsük el, hogy 2014-ben az e-bike-ok még nem voltak annyira elterjedtek, mint mostanság. Nekünk is előítéletünk volt az elektromotoros kerékpárral szemben, és azt gondoltuk magunkban: "Az csak öregeknek való, nem igaz?". Az igazság azonban az, hogy az e-biciklik feloldják a korábbi távolsági korlátot és így tovább erősítik a szabadságérzést a nyeregben. Ezzel a projekttel meg akartuk mutatni azt a meggyőződésünket, hogy az e-bike-ok forradalmasítják a kerékpározást. Egy hónap alatt a Kirkenes melletti norvég-orosz határtól a Fekete-tenger melletti török-bolgár határig terveztünk eljutni. Átlagosan napi 300-350 km-t tekertünk, ami elektronikus támogatás nélkül nem lett volna lehetséges.

Tehát turbóra kapcsoltatok és megnéztétek, hogy meddig bírja az akkumulátor?

Nem egészen (nevet). A teljes útvonalat "túra" beállítással tettük meg, már csak becsületbeli okokból is. Túra üzemmódban magas fordulatszámot kell tartani pedálozással. Így az elektromos meghajtás ellenére elég megerőltető volt az út.

Tehát nemcsak a topográfiai, hanem a saját fizikai határaitokat is feszegettétek?

Abszolút! Logisztikai okokból fotósokból és filmesekből álló csapat kísért minket, mivel dokumentálni akartuk ezt az utat. Így nem cipeltük a csomagjainkat a kerékpárokon. Esténként azonban szállást kellett találnunk, és megterveznünk a másnapi szakaszt.

Hol töltöttétek az éjszakákat?

Egyszerűen bekopogtunk az emberek ajtaján, és megkérdeztük, hogy felverhetjük-e a sátrainkat a kertjükben. És mindenhol tárt karokkal fogadtak minket, egyetlen helyet kivéve Németországban (nevet). Éppen ezért mondhatjuk, hogy sikeres volt az utunk: megmutatta, hogy Európában nemcsak fizikai értelemben szűntek meg a határok, hanem az emberek fejében is. Tanácsolom minden fiatalnak, hogy próbálja ki ezt a történelmi kerékpárutat.

A Iron Curtain Trail 200 kilométeres szakasza a gyönyörű Waldviertelben halad. Milyen emlékeid vannak erről a szakaszról?

Emlékezetemben zöld mezők, kék folyók és meredek sziklák jelennek meg. Útvonalunk dombokon és völgyeken keresztül vezetett. Alig volt olyan határszakasz, amely ennyire változatos és egyszerre impozáns lett volna. Élményszerű és izgalmas volt, a testnek és a léleknek egyaránt. Emlékszem egy furcsa találkozásra egy triatlonistával.

Kíváncsivá tettél minket, mi történt.

Egy triatlonista feltűnt előttünk az országúton, és tényleg nagyon tekert. Megelőztük, ami felbátoríthatta, mert alig pár kilométerrel később utolért minket. Amikor felfedezte a kerékpárjainkra szerelt akkumulátorokat, hangosan káromkodott. Mint mondtam, az e-bike-ot akkoriban még nem nézték jó szemmel. De aztán megkérdezte, hogy mi célból bringázunk. Elmondtuk neki a projektünket, ami tetszett neki, és azonnal barátságosabb hangnemre váltott.

Milyen hatást gyakorolt rátok ez az utazás Norvégiától a közép-európai Waldviertelen keresztül Bulgária partjaihoz?

Már biztosan nem ugyanazok vagyunk, mint akik az utazás előtt voltunk. Utunk során számtalan olyan emberrel találkoztunk, akik a kettéosztott Európában éltek. Történeteik örökké bevésődtek emlékezetünkbe. Csak az tudja a jövőbeli szabad életet kialakítani, aki ismeri a múltat.