Az erdőfürdőzés olyan, mint az aromaterápia

„Vannak gyökereink, és ezek biztosan nem betonban nőttek” - mondta Andreas Danzer zenész.

Bianca Forstik erdőfürdőzés-oktató tudja, hogyan hat az erdő az emberre, miért különösen hasznosak ott a tudatosító gyakorlatok, és miért ideális a Bécsi-erdő az erdőfürdőzésre.

A városból az erdőbe

Közel 38 millió lakosával Tokió nagyvárosnak számít, akár tíz város is kitelne belőle. A világ legnagyobb városa minden bizonnyal lenyűgöző. De a természet, a friss levegő és a csend iránti igényüket máshol kell kielégíteniük az ott élő és többnyire túl sokat dolgozó embereknek. Az erdei fürdőzés fogalma, ahogyan ma ismerjük, az 1980-as évek Japánjából származik. Valószínűleg ez az egyik legjobb egészségmegőrző program. Ott „Shinrin Yoku”-nak hívják, amit úgy lehet lefordítani, hogy „elmerülés az erdő levegőjében”. De az emberek már az ősi Kínában is a természetbe vágytak, ott az erdőjárást „Senlinyu”-nak hívják, meséli Bianca Forstik: „A nagy kínai mesterek már évezredekkel ezelőtt tudatában voltak annak, hogy az erdő pozitívan hat az emberre. A fák alatt Qigong-gyakorlatokat végezték”. A csi vagy chi az életenergiát, a gong a gyakorlást jelenti; a qigong tehát olyan fizikai, érzelmi és szellemi jólétet segítő gyakorlatokat jelent, amelyekkel az életenergiát tudjuk aktiválni.

Bécs és Tokió természetesen nem egy ligában játszanak. De elmondhatjuk, hogy Bécs egy olyan szerencsés város, amely erdővel határos. Így nem kell messzire mennünk, hogy erdőbe jussunk, így könnyen tudunk tenni valamit egészségünk érdekében. „Ha visszatekintünk a múltra, meg kell állapítanunk, hogy az emberek nem rég óta élnek városokban.” - mondja Bianca, aki 2017 óta foglalkozik erdőfürdőzéssel. „Az ipari forradalom előtt az emberek mindig is erdőkhöz vagy sztyeppékhez közeli területeken éltek”. Az, hogy az erdő jót tesz az embereknek, nem csak egy megérzés, hanem tudományosan is bizonyított. „A fák bizonyos hírvivő anyagokon, a terpéneken keresztül kommunikálnak egymással. Amikor bemegyünk az erdőbe, beszívjuk ezeket a terpéneket, és ezek bizonyítottan erősítik az immunrendszert, kiegyensúlyozó hatással vannak a vérnyomásra és csökkentik a stresszhormonokat. Az erdőfürdőzés az aromaterápiához hasonlítható” - magyarázza Bianca. A terpéneket a szókincshez lehet hasonlítani, amellyel az erdőben élő növények kommunikálnak egymással. Ha szabad szemmel is láthatóak lennének, az erdei levegő tele lenne suhogó szavakkal.

De mi különbözteti meg az erdőfürdőzést az erdei sétától vagy a kirándulástól?

„Az erdőfürdőzésnek tulajdonképpen az a célja, hogy az erdőben tartózkodjunk.  Ha például két órán keresztül vagyunk egy erdőben, akkor is csak egy-két kilométert kell megtennünk” - mondja Bianca, és egy fontos szempontot fogalmaz meg: nem elsősorban a gyaloglásról van szó, hanem arról, hogy időt töltünk az erdőben. Nem az a lényeg, hogy haladunk előre egy cél felé és időnként megállunk. Ha a vízben fürdőzünk, ott is gyakran csak álldogálunk, elmerülünk, lebegünk a felszínen. Felnézünk az égre, nagy levegőt veszünk, majd kifújjuk, becsukjuk a szemünket. „Egy kínai közmondás szerint a teknős többet tud mesélni arról, amit látott útközben, mint a nyúl” - mondja Bianca. És nem csak tavasszal érdemes erdőfürdőzni, mert az erdőben minden évszaknak megvan a maga varázsa: Tavasszal virágoznak a fák, nyáron hűsít az erdő, ősszel színes, télen pedig csendes. Az erdő egész évben jó terapeuta.

Terápiás hatása van a sokat emlegetett tudatosságnak.

Bianca úgy írja le a tudatosságot, hogy „legyünk jelen az adott pillanatban”, érzékeljük azt, ami körülvesz, becsüljük meg az élet apró örömeit. Pozitív hatása akkor tud érvényesülni, ha újra és újra gyakoroljuk a tudatosságot, például az erdőben és arra törekszünk, hogy az életünk szerves részévé váljon. A tudatosság az erdei fürdőzés központi eleme. Az erdőben is az a fontos, hogy az ember tudatában van a környezetének, lelassít, jól érzi magát, nézelődik, szagolja, érzi és hallgatja az erdőt. „Töltsünk minden nap 20 percet a természetben, kivéve, ha nagyon elfoglaltak vagyunk, ebben az esetben egy egész órát kellene a természetben lenni” - mondja egy régi zen-budhista bölcsesség, ami szintén nagyon jól illik az erdőfürdőzés filozófiájához.

A figyelem helyreállításának elmélete hasonló irányvonalat képvisel, amely szerint a természetben töltött idő kitisztítja az elmét (kulcsszó: agyköd), elősegíti a koncentrációt és serkenti a kreativitást. Így már érthető, hogy a Bécsi-erdő mindig is vonzotta a művészeket, és a Bianca által kifejlesztett „WienerWaldSein” erdőfürdőprogram is itt valósul meg. Franz Schubert zeneszerző a Höldrichsmühlében, egy öreg hársfa árnyékában komponálta a „Die Winterreise” című ciklus egyik híres dalát. Adalbert Stifter írót a Tulbingerkogelről nyíló gyönyörű kilátás arra késztette, hogy novellát írjon róla. Beethoven is újra és újra eljött a Bécsi-erdőbe. Vajon mit hallott a fák között?

A Bécsi-erdő ideális ellenpólusa a sűrűn lakott Bécsnek.

A bioszféra-rezervátum mintegy egyharmadán a különleges védelem alatt áll magzóna található. A természetvédelmi területnek minősülő magzónákban csak kijelölt túrautakon szabad haladni.

mint például a Laabenből Breitenfurtba vezető út, a Pottensteinből a Hoher Lindkogel fölött vezető körtúra, a Berndorfból a Guglzipfen át St. Veit an der Triestingbe vezető út vagy a Dürrwienből Rekawinkelbe vezető út. Itt elhaladunk a Kaiserbründl forrás mellett, amelynek friss vízéből már Erzsébet császárné is szívesen oltotta a szomját.

Az erdőfürdőzéshez csendesebb túraútvonalakat ajánlunk:

• a Laabenből Breitenfurtba vezető út (Részletek a túráról),
• a Pottensteinből a Hoher Lindkogel fölött vezető körtúra (Részletek a túráról),
• a Berndorfból a Guglzipfen át St. Veit an der Triestingbe vezető út (Részletek a túráról) vagy
• a Dürrwienből Rekawinkelbe vezető út. Itt elhaladunk a Kaiserbründl forrás mellett, amelynek friss vízéből már Erzsébet császárné is szívesen oltotta a szomját. (Részletek a túráról).

A csikungon alapuló erdőfürdőzéshez Bianca Forstik ritkás erdőket ajánl („Ahol a fák nem olyan sűrűek, ott jobban érzi magát az ember”), vagy, ha van rá lehetőség, patakok, folyók vagy tavak közelében („A víz megnyugtatja az embert”). A magasabban fekvő helyek is alkalmasak, „ott rálátunk a tájra, és szimbolikusan magunk mögött hagyhatjuk a mindennapi életet”. Egyébként az erdőfürdőzés utolsó rituáléja Japánban a teaszertartás. Ezt a szokást a „WienerWaldSein” programba is beépítették. „Az erdőjárás végén iszunk egy csésze teát és megköszönjük az erdőnek, hogy sétálhattunk benne.”

„Erdőfürdőzés elvitelre“

Az erdőfürdőzést elmélyítő gyakorlatok jó hatással vannak a mindennapokra és máshol is végezhetőek. Bianca Forstik a következő 5 gyakorlatot ajánlja:

#1 Talaj: Tudatosan tapossunk bele a lábunkkal a talajba, és próbáljuk meg érzékelni az erdő talaját. Legjobb, ha mezítláb vagyunk, mert akkor még kobban érezzük a talajt, és ez az érintkezés az egészségre is jótékonyan hat.

#2 Csí összegyűjtése: Einatmend heben Sie die Arme über die Seite nach oben über den Kopf. Die Handflächen zeigen dabei nach oben. Ausatmend drehen Sie die Handflächen nach unten und senken die Arme vor dem Körper ab, sodass die Handflächen dann zum Unterbauch zeigen. So nehmen Sie das Qi des Waldes in sich auf.

#3 Hallgassuk az erdőt: Lélegezzünk be mélyen, emeljük fel a karokat a magasba a fejünk fölé. A tenyerek felfelé mutassanak. Kilégzéskor fordítsuk lefelé a tenyereket, és engedjük le a karokat a test elé úgy, hogy a tenyerek ekkor az alhas felé nézzenek. Így szívjuk magunkba az erdei csít, azaz az energiát és életerőt.  

#4 A fa: Ösztönösen válasszunk ki egy fát. Dőljünk neki a törzsének és élvezzük, hogy kint vagyunk a szabadban. Nézzünk fel a fa koronájára. Vessünk egy pillantást alulról a gallyakra és a levelekre. A japán nyelvben van egy szó, „komorebi”, ami a fény és árnyék játékát nevezi meg.

#5 Meditáló séta: Szakadjunk ki a megszokott rutinból és sétáljunk tudatosan lassan. Szánjunk időt a túrautak felfedezésére, a virágok illatára, vagy egyszerűen csak figyeljünk meg mindent, ami vonzó számunkra.