Leleplezzük: hiedelmek a télről!
Igaz vagy sem? 7 téli legendát veszünk nagyító alá.
Lehet-e Alsó-Ausztriában a völgyekben megrekedt hideg levegőben fürdeni vagy jégvirágokat szedni? Tényleg melegítő hatása van-e a sompálinkának és valóban pihen-e a borász télen? A tél legismertebb mítoszait járjuk körbe és megmutatjuk, hogy melyeknek van valós alapja, ill. melyeket nem érdemes komolyan venni. Íme a tények:
Mire számíthat az olvasó:
1. MÍTOSZ: A borászoknak egész télen nincs munkájuk!
2. MÍTOSZ: A jégvirágok az ablakon a tél egyetlen virágai!
3. MÍTOSZ: Amikor télen elég hideg van, akkor hamarosan esik a hó!
4. MÍTOSZ: A téli hóesésben az alkohol megmelenget!
5. MÍTOSZ: A hó, az hó, az hó!
6. MÍTOSZ: Alsó-Ausztriából származik a modern síelés úttörője!
7. MÍTOSZ: Közép-Európa leghidegebb pontja Alsó-Ausztriában található!
1. MÍTOSZ: A borászoknak egész télen nincs munkájuk! (nem igaz)
Milyen szép is lenne az élet – egy tél akár az édenkertben. A szüret után gyorsan feldolgozzuk a bort a pincékben, majd fel a lábakkal egészen a szőlő virágázásáig tavasszal. Itt-ott pedig egy-egy korty a pince legkitűnőbb boraiból… Hát, igazából közel sem járunk a valósághoz. Épp ellenkezőleg! Amikor beköszönt a hideg évszak Ausztria legnagyobb minőségi bortermelő vidékén, a szőlőszemek elkezdik csökkenteni levüket a hordókban, és mint Csipkerózsika, mély álomba merülnek: Ekkor kezdődik a téli pihenés. Azonban ha jobban megnézzük, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ilyenkor is sok a teendő nyugaton a Wachau és keleten a Carnuntum között. Az újév kezdete körül a borászok elkezdik megszabadítani a szőlőtőkéket az elmúlt év „terheitől”. Fáradságos kézimunkával hóban és fagyban tőkéről tőkére, hajtásról hajtásra haladnak és megmetszik a szőlőt. A felesleges hajtásokat, melyek elvonnák az energiát a növénytől, eltávolítják. Metszés során különös figyelmet szentelnek annak, hogy nehogy túlságosan megsértsék a szőlőt, hanem ellenállóbbá tegyék a kártevők ellen, ill. a nedvesség áramlását elősegítsék. Ez a megerőltető és előrelátó munka a legfontosabbak egyike a téli szőlőskertben, hiszen ezzel már előre meghatározzák, ill. fokozzák a terméshozamot. Ennek következtében az ősz során ismét egészséges és magasminőségű szőlő leszüretelésére lesz lehetőség.
2. MÍTOSZ: A jégvirágok az ablakon a tél egyetlen virágai! (nem igaz)
A kertek télen a fagy fogságában várják a tavaszt: A réteken, cserjéken és bokrokon törékeny jégcsapok díszelegnek. Kis szerencsével mindent fehér hólepel borít, mely alatt akkor jelentkezik csak az élet jele, amikor tavasszal már erősebb a nap ereje. Nicsak, mi kandikál mégis ki a fehér hótakaró alól? Alig láthatóan egy tucat kis fehér virág elég bátornak bizonyult ahhoz, hogy a fagyos idő ellenére kinyíljon. De szép! Annak ellenére, hogy még csak január vége van, kibújtak az első hóvirágok, melyek a kikeleti bangita, a téltemető és a csodamogyoró mellett csakis a leghidegebb évszakban virágoznak. Szöveteikben ugyanis egy „fagyálló” található, melynek köszönhetően ellenállnak a hónak és fagynak. A gyönyörű fekete hunyor hasonlóképpen a telet kedveli és fehéres-zöldes vagy fehér-rózsaszín virága sokszor még olyan helyeken is egész télen tündököl, ahol különösen hideg van. Ezek a különleges virágok a téli nyugalmi időszak után számos rovarnak életmentő táplálékot jelentenek. A hóvirág és a fekete hunyor vadon élő változatai egyébként természetvédelem alatt állnak, így semmiképp se szedjük le őket. sollten daher nicht gepflückt werden.
3. MÍTOSZ: Amikor télen elég hideg van, akkor hamarosan esik a hó! (részben igaz)
„Már olyan hideg van egy ideje, mikor esik már végre a hó?”, bizonyára már mindenkiben megfordult egyszer ez a kérdés. Az esőhöz hasonlóan ez is a felhőképződéséért felelős páratartalom mennyiségétől függ. Annak érdekében, hogy jégkristályok képződjenek, melyek hóvá válnak, a felhők alatti légrétegekben is fagypont alatti hőmérsékleteknek kell lennie, különben a nedvesség jégkristályok helyett eső formájában hull alá. Tehát, ha megfelelő mennyiségű nedvesség található a levegőben, mely hideg levegővel vegyül, akkor hókristályok képződnek, melyek – egyébként 4 km/órás sebességgel – lágyan hullanak lefelé, összegabalyodnak és hópelyhekként érnek földet. Ha hosszabb ideig fagypont alatt van a hőmérséklet, a talaj kipárolgása csökken. Az ég ilyenkor általában ragyogóan kék és tiszta, így a fogcsikorgató hidegben ritkán alakul ki összefüggő felhőzet, ezzel a hóesés esélye is csökken és a hóban hancúrozás még várat magára.
4. MÍTOSZ: A téli hóesésben az alkohol megmelenget! (nem igaz))
A bernáthegyi mentőkutya kerek kulaccsal a nyakörvén a röviditalok egyik szimbóluma a téli alpesi vidékeken. A síkabát belső zsebében meglapuló laposüveg is jobbára sompálinkát, wachaui barackpálinkát vagy épp kökényszilvapálinkát tartalmaz – de miért is? Széleskörben elfogadott az a tévhit, hogy hideg időben egy korty rövidital vagy forraltbor melengetőleg hat. Sajnos ez egyáltalán nem igaz. Mivel az alkohol tágítja az ereket szervezetünkben, az ilyenkor még gyorsabban hűl ki. Továbbá ittas állapotban kevésbé érzékeljük a kinti hőmérsékletet. Azt sem javasoljuk, hogy jéghideg végtagjainkat, vagyis lábunkat, kezünket vagy fülünket hóval dörzsöljük be. Szintén sokan hisznek abban, hogy a dörzsölés serkenti a vérkeringést és ezzel felmelegedhetünk. Sajnos épp az ellenkezője igaz: Még nagyobb bajt okozhatunk, hiszen a megfagyott jégkristályok a dörzsölés következtében megsérthetik a bőrszövetet további fájdalmat okozva. Vagyis ezeket a vadromantikus túlélési stratégiákat semmiképp sem javasoljuk. Inkább öltözzünk rétegesen, hogy szabályozhassuk a testhőmérsékletet mozgás közben, és melegedjünk meg egy csésze meleg kakaó vagy tea mellett, mely nemcsak belülről ad meleget, hanem könnyebben összpontosíthatunk a téli sportolásra is.
5. MÍTOSZ: A hó, az hó, az hó! (nem igaz)
Olyan nehéz elkapni, még nehezebb kézben tartani, a gyerekeknél pedig gyakran finomság számba megy: a hópehely. Igazából 90%-ban vízből áll és csak kis arányban vízcseppekből, melyek jégkristályokká fagynak és összekapcsolódnak. Igazából nincs két egyforma hópehely, mindegyik más és más. A hőmérséklettől és légnedvességtől függően vastagon és puhán, vizesen és lomhán, apró pelyhekben és lágyan hullanak a föld felé. Minél melegebb van, vagyis kb. 0 fok körül, annál inkább összegabalyodik számtalan pici hópehely és egy nagyobb pelyhet alkot. Ha pedig fagypont alatt van a hőmérséklet, akkor közelről is jól megfigyelhetjük az apró és csodaszép hókristály hatszögeket (mert a hópelyhek mindig hatszög alakúak). Talán ez a forma él leginkább a köztudatban, ha hópelyhekről van szó. A síelők és a snowboardosok pedig ujjonganak, hiszen amikor a varázslatos kristálycsillagok friss hóként fehéren borítják be a hegyeket és völgyeket, ez azt jelenti: „powdern”, vagyis porhóban véshetik az íveket. Igazán páratlan élmény! Ha ezután még a nap is kisült és a billió befagyott vízmolekula hótakaróként szikrázik a fényben, akkor valóban egy téli csodaországban érezhetjük magunkat.
6. MÍTOSZ: Alsó-Ausztriából származik a modern síelés úttörője! (igaz)
Legyünk őszinték: Igazából ő találta ki a síelést. Igaz, a „Telemark” kötésnek köszönhetően a skandinávok már évezredekkel ezelőtt is síléceken járták a havas erdőket és hegyeket. Azonban az alsó-ausztriai Mathias Zdarsky a 19. század végén az acél talpkötés kifejlesztésével történelmet írt, és tartós hatással volt a síelésre, ill. a téli sportokra. Zdarsky zseniális szellemiségének köszönhetően lehetővé tette, hogy emberek tízezrei két deszkán száguldhassanak lefelé. A manapság hóeke néven ismert technika is az akkori síelésre vezethető vissza, melyet Zdarsky fejlesztett ki. A Lilienfeldből származó síelő innovatív kötése, mely a teljes lábat a síléchez rögzítette, ill. a szintén általa felfedezett „Stemmbogen” technika elsőként tette lehetővé, hogy az emberek kanyarogva haladjanak lefelé a hegyoldalon. A világ ezzel készen állt a síelés történetének első szlalomfutására – méghozzá a Mostviertelben található Muckenkogelen. Mathias Zdarsky tiszteletére napjainkban is minden évben rendeznek egy egyedülálló nosztalgia síversenyt Lilienfelden: perem nélküli fa sílécekkel, kezeletlen pályákkal, bőr sícipőkkel és egybotos síeléssel - az akkori körülményekhez hasonlóan. Különleges látvány történelmi hangulatban, melyet manapság is sok kíváncsi néző kísér figyelemmel.
7. MÍTOSZ: Közép-Európa leghidegebb pontja Alsó-Ausztriában található! (igaz)
A nyár derekán megreked a hideg levegő a völgyben – igazán frissítő élmény, nemdebár? Álljunk csak meg egy pillanatra: egy tó hideg levegőből? És tényleg, az Ybbstal-völgyben (az Északi-Mészkő-Alpokban) a Lunci-tó felett 1270 méteres magasságban van egy dolina, vagyis egy víznyelő, ahol egész évben fagy van. A természetes tölcsérszerű mélyedésben mérték a 20. század elején a valaha mért leghidegebb hőfokot Közép-Európában: mínusz 52,6 ℃-t! Manapság is jól fel kell öltözniük azoknak a geológusoknak és meteorológusoknak, akik tudományos célból keresik fel a dolinát. Télen akár mínusz 40 Celsiusfokra is süllyedhet a hőmérséklet, míg nyáron, amikor másutt tombol a kánikula, itt éjszaka továbbra is fagypont alatt a hőmérséklet. Ez az izgalmas meteorológiai jelenség akkor fordul elő, amikor szélcsend van, felhőtlen az ég, hótakaró fedi a mélyedés alját és sarkvidéki levegő áramlik a térségbe. A növényvilág is inkább a tundrára emlékeztet itt, mintsem Alsó-Ausztria magaslati legelőinek és mezőinek flórájára és faunájára. Mivel az ellipszis alakú víznyelőnek nincs „lefolyója” a völgybe, a mélyedésben nincs turbulencia, a légtömegek nem keverednek és így a jéghideg levegő a dolinában marad. A víznyelő pontos helye egyébként szigorúan titkos, hiszen a kíváncsiskodók vagy a túrázók túl gyakori látogatása véglegesen károsíthatnál ezt a sérülékeny ökoszisztémát az Ybbstali-Alpok közepén.