Mély tisztelettel adózunk Alsó-Ausztria lombkoronái előtt
Magas, kicsi, széles és keskeny, göcsörtös vagy épp szálegyenes fák között a friss levegőn lenni testnek és léleknek is felemelő.
Aki a természetben kel útra, az ösztönösen érzi: Az erdő jót tesz! A sokféle benyomás és a fenyők illata önmagában különleges hatással van a testre és a lélekre. Legfőbb ideje tehát az erdő szélén hagyni a mindennapokat és teljes odaadással belevetni magunkat az erdő „wellness világába”.
Gyökerek és alkotóerő
Misztikus erőhelyek Alsó-Ausztria északi részén, természetes árterek a Dunától délre és sűrű erdőkkel borított dombság közvetlenül egy metropolisz kapui előtt: Alsó-Ausztria erdői nemcsak természetes gyógyhelyek, hanem a tartomány mintegy 40%-át borítják be – sőt mi több, egyes községek Ausztria legerdősebb települései közét tartoznak. A lombhullató és tűlevelű fákat, mint például a lucfenyőt, a bükköt, a nyírfát és sok más őshonos fát megújuló erőforrásként használják fel a fa- és papíripar számára, valamint vadászok és erdészek munkahelyét adják. Mindez az év minden szakában oly fontossá teszi az erdők főszereplőit ember és állat számára egyaránt.
Wellness testnek és léleknek
Tudományos kutatások bizonyítják, hogy egy hosszabb séta az erdőben – mindegy, hogy egy gondozottban vagy egy vadon növőben – kedvez az egészségnek. Brit kutatók ugyanis kiderítették, hogy a tűlevelekből származó illóolaj (terpén) és a fák látványa megnyugtatólag hat az idegrendszerre, lassítja a szívverést és csökkenti a vérnyomást. Japánban az ún. Shinrin Yoku, vagyis az „erdei fürdőzés” fontos hagyomány és orvosi javallatra meghatározó része az egészségügynek. A belső kiegyensúlyozottság és az egészséges sejtképződés érdekében fákat ölelnek át, mezítláb sétálnak mohán és leveleken, valamint tudatosan szívják be, majd lélegzik ki a levegőt. Időközben hozzánk is eljutott ez az értékes tudás. Ennek megfelelően minél tudatosabban éljük meg az erdőben töltött időt, annál előnyösebb hatással lesz ránk.
Hatásos szupererő
Ahol számunkra a nyugalom és a béke az úr, ott egy német erdész arra lett figyelmes, hogy a fák különböző úton-módon kommunikálnak egymással. Igaz, hogy ez nem látható és nem is hallható, de talán egy kicsit kiszagolható. Hírvivőanyagaik ugyanis, melyeket kibocsátanak a levegőbe, pont azok az illóolajok, melyek olyan jót tesznek nekünk. Még a föld alatt is számtalan apró elektromos impulzust küldenek egymásnak a fák gyökerei annak érdekében, hogy figyelmeztessék egymást, például olyan fenyegető helyzetekben, mint a kártevők vagy a rendkívüli hőség. A friss levegő oázisaként, ill. az éghajlat meghatározó részeként egy hektár erdő egy tonna CO2-t szűr meg. Így minden lélegzetvétel során, melyet az erdőben teszünk, az oxigén egyenesen annak „forrásából”, a fáktól származik. Így az erdőben nemcsak a stresszes mindennapokat hagyhatjuk magunk mögött, hanem az egészséges környezetben a test és a lélek is megpihenhet.
Zajmentes szellemvilág
Gyermekkorunkból számtalan mese, köztük olyan legendák és szereplők, mint a faszellemek, a boszorkányok és mitikus lények, rendkívüli vonzerőt kölcsönöznek a varázslatos erdő mítoszának. Télen befagynak a patakok és hó borítja a fákat, melyeken bizarr jégcsapok és jégszobrocskák ékeskednek. Csillogó dér ül a levirágzott mezőkön és jégvirágok díszítik a kopasz fák koronáit – hihetetlenül romantikus! Ha felfelé pillantunk, keszekusza ágak százai nyúlnak az ég felé. Vastag, puha hótakaró ül a fenyőkön téli álomvilágot idézve, az erdő talaján pedig mennyei felhőtenger terül el. Igen, ekkor Alsó-Ausztria „zöld tüdeje” valóban egy téli csodavilággá alakul.
A kreativitás tárháza erdei szafarival
Kicsik és nagyok egyaránt élvezni fogják azokat a természetes anyagokat, amelyekkel csodálatos kézműves ötleteket lehet megvalósítani.
A szerkesztőség tippje: Készítsen kis ágakból forgót, melyre egy vékony madzaggal mindenfélét fel lehet akasztani, mint pl. tobozokat, köveket, makkot, zuzmót, fakérget vagy száraz leveleket. Bármit ráakaszthatunk és így ügyesen felhasználhatjuk az erdő kincseit.
A természet szinte kissé közelebb kerül hozzánk, amikor az erdőben lakók mancsának és patájának nyoma láthatóvá válik a hóban. Ha elég csendesek vagyunk, akkor talán megfigyelhetjük azokat az állatokat élelemkeresés közben, melyek nem alszanak téli álmot: Cinkék, szajkók, harkályok, szarvasok és itt-ott még egy mezei nyúl is előugorhat. Lehet, hogy egy vaddisznó család túrta fel a fagyos talajt élelem után keresve? Télen különösen etetők közelében nagy az esély arra, hogy megfigyelhessük az állatokat. A világon egyetlen televíziós műsor sem nyújt ilyen látványt.
Fontos: A vadon élő állatok megfigyelésekor mindig tartsuk tiszteletben az erdő lakóinak élőhelyét. Tilos elhagyni a kijelölt útvonalakat, hiszen ezzel megijeszthetjük és elűzhetjük az állatokat. Kutyánkat minden esetben kössük pórázra!
