Egy pohár bort legyen szíves!

Ismert szőlőfajtákról, alsó-ausztriai ritkaságokról, a származási helyek megjelöléséről és a fajták sokféleségéről: rövid borrevü.

Alsó-Ausztria a maga 30.000 hektáros szőlőterületével Ausztria legnagyobb bortermelő területe. A tartomány neve egyszersmind számos származási helyet, borstílust, helyi ritkaságot és nemzetközi szőlőfajtát is magába foglal, amelyek gazdag potenciállal rendelkeznek.

Az alsó-ausztriai szőlőültetvények teszik ki Ausztria teljes szőlőtermesztő területének 60 %-át. A vörös- és fehérszőlő megoszlását tekintve egyértelműen ez utóbbi a domináns: 75 % a fehér és 25 % a vörös fajták aránya. Az Alsó-Ausztriában fekvő nyolc speciális borvidék nagyjából három klimatikus területre osztható: Északon található a Weinviertel, Bécstől nyugatra terül el a Duna-mente, délkeleten pedig a pannon Alsó-Ausztria fekszik.

Hogy ízlik az "igazi alsó-ausztriai bor"?

Tizenöt évvel ezelőtt senki nem mert volna még gondolni sem arra, hogy Ausztria éppen a zöldveltelinivel fog nemzetközi sikert aratni. De az e fajtából készült száraz borok nélkül már el sem képzelhetők a helyi gasztronómia itallapjai, de igaz ez Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is. Az alsó-ausztriai szőlőültetvények 50%-át elfoglaló zöldveltelini egyben a tartomány zászlós fajtája is. A rizling ezzel szemben azon fajták sorába tartozik, amelyekkel Ausztria, mint bortermelő ország megvetette a lábát külföldön, jóllehet a termőterület statisztikailag nézve mindössze néhány százalékot tesz ki. A borhoz értők körében még mindig a rizling a fehérborok királynője. Bécstől délre, Alsó-Ausztria pannon részén termelnek Ausztria legkiválóbb vörösborai közül néhányat: Carnuntum környékén a zweigelt, a termálrégióban pedig a St. Laurent dominál. S mindenütt találkozni ritkaságokkal is: ilyen például a Gumpoldskirchen környékén termelt zirfandli és Rotgipfler, de egyre inkább ide tartozik a Pinot Noir is.