A legaktuálisabb trendek borbarátoknak

Fiatalok, lendületesek és merészek az alsó-ausztriai borászok. Míg egyesek a hagyományok fontosságát hangsúlyozzák, addig a másik oldalon a korszellem elrettenthetetlen követői átütő innovációkkal kísérlik meg forradalmasítani a bor világát.

A zsenialitást nem sok választja el az őrülettől. Ugyancsak megoszlanak a vélemények az olyan újítások tekintetében, mint a minden uniformitást nélkülöző, narancsszínű borok, a teljesen természetes állapotukban meghagyott borok, vagy a kőből készült hordók. Az alábbiakban arról olvashat, hogy az alsó-ausztriai borászok közül a feltaláló vénával rendelkezők mit készítenek a lédús fürtökből, illetve milyen átütő ötletek születnek a borospincék falai mögött.

Narancsszínű borok – a negyedik borszín

A divatok jönnek, mennek, visszatérnek. Így történt ez a borászat egén feltűnt új borszínnel, a narancsszínű borokkal („orange wines“) is. Fehér szőlőről van szó, amelyet cefrés érlelésnek vetnek alá. A jellegzetes narancsszín úgy keletkezik, hogy az érlelés előtt nem távolítják el a szőlőhéjat – jóllehet ez az eljárás amúgy csak a vörösborokra jellemző. A borkészítés során sok borász teljes mértékben eltekint a kénadalék alkalmazásától is. A weinvierteli Hohenruppersdorfban található Weingut Gindl szőlészet e negyedik borszínre esküszik.

Bizsergető outsiderek – Pet Nat, vagy mi a neve

A pezsgőkészítés ősi módszere eredetileg Franciaországból származik. A Limoux-i szerzetesek bizonyíthatóan már 1540 körül szándékosan palackoztak ősszel nem teljesen leforrt borokat, a palackokat pedig tölgyfadugóval zárták le. A bor érése egészen tavaszig tartott, és íme: megszületett a habzóbor. A „Pet Nat“ – petillant naturelle – tehát nem más, mint különösebb technikai beavatkozás nélkül készült bizsergető borok. A kamptali Langenloisban élő Jurtschitsch és Arndorfer borászok külön közös szőlészetet alapítottak a Pet Nat készítésére, Fuchs & Hase néven. Christoph Hoch, a kremstali Hollenburgban élő borász úgyszintén a Pet Nat mellett tette le a voksát, és Kalkspitz néven forgalmazza termékét.

Méhecskék, virágok, vadon termő gondolatok

Hogy a földigiliszták, madarak, méhek és társaik különösen jól érzik magukat a kremstali Furth-Palt-ban fekvő Bioweingut Geyerhof bioborászat háza táján, mi sem bizonyítja jobban, mint a vidám csivitelés és zümmögés. A Geyerhof portán ugyanis a borászat iránti szenvedély mellett leginkább a természetközeliség határozza meg a mindennapokat. A szőlők megművelése itt már 1988 óra organikus biológiai szempontok szerint zajlik, így a szőlészet a biotermesztés úttörői közé tartozik. A tulajdonosok a burgenlandi Birgit Braunstein borásznővel közösen hívták életre 2012-ben a „wildwux“, azaz „Vadontermő” elnevezésű projektet. A történet nem elvadult szőlőkről szól, ahogy a nevéből sejteni lehetne. Sokkal inkább arról, hogy célirányos lépéseket tesznek a veszélyeztetett állat- és növényfajok életterének megmaradása érdekében. Az ürgék, leveli békák és imádkozó sáskák legnagyobb örömére!

A világ legtermészetesebb dolga

Több mint ötmillió évvel ezelőtt keletkezett a föld gyomrában a magma megszilárdulása révén, és a földkéreg mozgása következtében jutott a földfelszínre. Ez az anyag nem más, mint a gránit – amit legújabban a boroshordók új generációjának, a kőhordók alapanyagául is hasznosítanak. Különleges tulajdonságainak köszönhetően a gránit hosszú távon képes tárolni a hőmérsékletet, illetve megakadályozza a csúnya borkő képződését, és ily módon sok tekintetben különbözik a hagyományos fahordóktól.

Az egyetlen darabból szó szerint kőkemény, nagy kézügyességet igénylő munkával kifaragott 50 literes hordó súlya mintegy 320 kg. Ilyen kőhordót használnak többek között Weingut Waldschütz szőlészetben (Kamptal) és a glaubensdorfi Weingut Obenaus szőlészetben (Weinviertel).

Palack alján az igazság

„Teljesen rafinált – és mégis olyan egyszerű!“, nevetett Franz Türk (Weingut Türk szőlészet, Kremstal), amikor bemutatta abszolút világújdonságát: a palack aljára ragasztott, átgondolt színkóddal rendelkező címkéket. A rizlingnél kajszisárga nap mosolyog a szemlélőre, a Zöldveltelini Urgestein-nél kőszürke. Franz Türk agyában egyébként akkor fogant meg az ötlet, amikor egy wachaui borászkollégájánál járva egy borklíma szekrény előtt állt, és fogalma sem volt, milyen borok feküdtek a polcokon – hiszen mindegyiknek csak a talpa látszott. Ez a tapasztalat adta a kezdő löketet.

Nagy borok: a pincében mindig van valami újdonság

Ausztria legnagyobb bortermelő régiójának borai exkluzívak, a legkevésbé sem konvencionálisak, hanem mindenekelőtt egyediek. De legalább ugyanennyire egyediek maguk a termelők, a borászok. S legyen szó akár a „csupasz” (azaz természetes) borok divatjáról, vagy arról, hogy néhányan e szegmensben felfedeztek egy még kisebb piaci szegmenst: borászaink nélkül az ínyenceknek csak feleannyira ízlene Alsó-Ausztria!