Mintha a vadonban lennél, s nem a világ egyik legélénkebb fővárosától egy-két mérföldnyire.“ Az író, Adalbert Stifter 150 évvel ezelőtt így írta le a Bécsi Erdőt. A Bécstől nyugatra elterülő vidék mindig u is a fővárosiak kedvenc kirándulóhelye volt: leginkább azért, hogy túrázzanak és lógassák a lábukat, de azért is, hogy megmártózzanak a gyógyvizekben, élvezzék a kultúrát és megkóstolják a borokat.
Már Stifter idejében is ismert volt a természetjárás élénkítő hatása. A Bécsi-erdőben ma jó 6000 kilométeren lehet jelzett utakon túrázni. Ehhez társul még jó 1000 kilométernyi mountain bike útvonal is.
Minden sportos kínálata mellet azért a Bécsi-erdő elsősorban a költészet vidéke. A környék zeneisége számos művészt, elsősorban zeneszerzőt – például Ludwig van Beethovent, Franz Schubertet, Johann Straußt – megihletett. Vajon csupán a táj szépsége vonzotta a komponistákat? Vagy talán mégis a bor? Gumpoldskirchen és Pfaffstätten legendás bortermelő helyein a legjobb fehér- és vörösborok teremnek, amelyeket legkellemesebben a számos heuriger valamelyikében kóstolhatunk meg.
