Alsó-Ausztriában a művészetet nem csupán csodálják, hanem bejárják, felfedezik és átélik. A Duna és a borvidékek, a falvak főterei és a tanösvények mentén installációk, szobrok és bejárható alkotások nyitnak új perspektívákat az ismerős tájra. Kövessük ezeket a nyomokat a szabad ég alatt és tapasztaljuk meg, hogyan értelmezi újra, teszi élettelivé és hívja párbeszédre a művészet Alsó-Ausztria köztereit.
Würmlában nagyméretű falfestmények változtatják a házhomlokzatokat „beszélő képekké”. A művészek átalakították a köztereket: hol színpompásan, hol kritikusan, de mindenképpen meglepő módon.
A Wachau 671 méter magas Seekopf csúcsán emelkedik a „A negyedik fal” (Die Vierte Wand), Eldine Heep és Klemens Schillinger fából és acélból készült konstrukciója. A torony egy korábbi kilátót váltott fel, ahol művészien megtervezett módon juthatunk fel a csúcsra, ahonnan lenyűgöző kilátás tárul elénk a Dunára.
A Gelatin művészcsoport a wachaui orral (Wachauer Nase) egy körülbelül négy méter magas betonszobrot alkotott a Duna-parton, St. Lorenz közelében. A bejárható orrlyukak pihenésre csábítanak és humoros nézőpontból láttatják a környéket.
A schremsi Hochmoor Natúrparkban magasodik az ég felé Heinz Cibulka „Égig érő létrája” (Himmelsleiter). Az impozáns faszerkezet az ismeretlenbe vezető utat szimbolizálja és egyedülálló kilátást nyújt a Waldviertel lápos vidékére.
Heimo Zobernig szobra Langenloisban, a Käferbergen mintegy 130 üreges acélgömbből áll, amelyek közül mindössze három alkotja az alapot. A hét méter magas műalkotás egy szőlőfürtre emlékeztet és harmonikusan illeszkedik a tájba.
A spitz-arnsdorfi kompon Olafur Eliasson képzőművész egy bejárható camera obscurát, vagyis egy sötét kamrát installált. Ebben a sötét helyiségben a fény egy apró nyíláson keresztül esik a lencsére, majd oldalfordítottan (részben fejjel lefelé) vetül ki a belső falra.
