Leírás
Egy véletlen folytán egy kerttulajdonos egy késő középkori ezüst- és aranykincsre bukkant, amely az udvari környezetből származik.
2007-ben egy Bécsújhelyi kertben egy fürdőtó feltárása során számos fémtárgyat találtak sekély mélységben. Érdekes módon a megtaláló kezdetben a pincében tartotta a tárgyakat, és csak három évvel később adta át azokat megtisztított állapotban a Szövetségi Műemlékvédelmi Hivatalnak.
Értékes darabok az udvari környezetből
A Bécsújhelyi kertből származó leletről kiderült, hogy Ausztria legismertebb késő középkori kincslelete. Összesen 149 tárgyból vagy töredékből áll, amelyek összsúlya 2290 gramm. Alkatrészei öt csoportba sorolhatók: Gyűrűk, kapcsok, egyéb viseletalkatrészek, edények és kanalak. A gyűrűk és a kapcsok alkotják a legtöbbet. Számos darab, többnyire tűzaranyozott ezüst tárgyak, pompásan és részletesen kidolgozottak, és szimbolikájuk udvari környezetre utal. A leletek a 14. század közepére-végére datálhatók. A tárgyak eredetileg feltehetően fadobozban voltak, és a vasrészek állítólag még a megtaláláskor is jelen voltak.
A nemességtől a nemesfémkereskedőkig
Az egyes tárgyak első tulajdonosai társadalmi identitásuk részeként használták a ruházat és az étkészlet értékes alkotóelemeit. Egy bögrén lévő címeres medalion a bécsújhelyi Vierdung tanácsos családra utal. Egyes tárgyakon található bontási nyomok arra utalnak, hogy egy aranyműves volt a köztulajdonos, aki a fémhulladékot összegyűjtötte a további felhasználás céljából. Az utolsó tulajdonos valószínűleg nemesfémkereskedő volt. Azzal, hogy a tárgyakat a városon kívüli vámhivatal előtt temette el, talán meg akarta kerülni a törött ezüsttel való kereskedelemre vonatkozó szigorú előírásokat. Nem tudni, hogy ez az utolsó tulajdonos miért rejtette el először a kincset, majd miért nem ásta ki újra. Mivel azonban Bécsújhelyen a 14. századból és a 15. század elejéről nem ismert olyan történelmi esemény, amely ilyen magatartáshoz vezethetett volna, valószínűleg a tulajdonos személyes problémái voltak a döntő tényezők.