St. Pölten barokk szíve és történelmi központja. Piactér.
A Herrenplatzot St. Pölten városának művészileg legösszetartóbb tereként tartják számon. A középkor óta a "napi piac" helyszíne - a városi élet központja, amely az évszázadok során folyamatosan változott, de soha nem veszítette el ritmusát.
Névrokon: a város kúriaja.
A tér a nevét a Wiener Straße 12. szám alatti egykori kúriának, a passaui püspökök egykori udvarházának köszönheti. A későbbi időkben a szentpölteni városurak, előbb a gróf Trautson, majd az Auersperg hercegek közigazgatási központjaként szolgált. Az eredeti barokk épület, amelyet 1692-től Christian Alexander Oedtl és Jakob Prandtauer vezetésével alakítottak át, a 19. század végén új épületnek kellett helyet adnia: Eugen Sehnal 1893-ban késő historizáló épületet emelt a helyén, amely ma is a posta egyik fiókjának ad otthont.
Palota, barokk és barokk képek
Különösen figyelemre méltó a Herrenplatz 2. szám alatti épület, a Jakob Weinhardt von Thürburg által 1724-ben épített barokk városi palota. A homlokzatot - valószínűleg Johann Lukas von Hildebrandt tervei alapján - Joseph Munggenast kivitelezte, és a homlokzati nyeregtető a sötétség fény általi elűzését ábrázolja.
E szimbolikus ábrázolás tervét Georg Raphael Donnernek, az egyik legjelentősebb osztrák barokk szobrásznak tulajdonítják. A művet Joseph Pabel st. pölteni szobrász készítette. A homlokzatot Nepomuki Szent János szobra és a lépcsőházban lévő hordóban ülő Diogenész alakja egészíti ki - mindkettő valószínűleg Prandtauer vejének, Peter Widerinnek a munkája.
1811-től kezdve a ház egyik prominens lakója Karl Mack von Leiberich volt, az a tábornok, akinek 1805-ben Ulm közelében meg kellett adnia magát Napóleonnak. Tragikus karrierje még Tolsztoj "Háború és béke" című művében is helyet kapott.
Szecesszió és császári építészet
A szecesszió késői szakaszának példája a Herrenplatz 4. szám alatti épület, amelyet 1913/14-ben épített Hubert Gessner, Otto Wagner tanítványa. Az épületet világos, sztereometrikus formák és klasszikus visszhangok jellemzik. A Werkbund díszítőelemei és Anton Hanak szecessziós művész figurális díszítése jellemzi az épület megjelenését, amely a városkép egyik mérföldkövének számít.
Kamaraház, zene és barokk homlokzatok
A 14. és 15. században a Herrenplatz 5 az augustinus kanonokok kolostorának kamaraháza volt, és a pénzügyi adminisztrációra szolgált. Jelenlegi homlokzata a 18. század végéről származik. A ház leghíresebb vendége Franz Schubert volt, aki 1821-ben Dankesreither püspöknél tett látogatása során itt lakott.
A tér déli oldalán található a Wiener Straße 16. számú ház, egykori vendéglő, amelynek gyökerei a 17. század első felére nyúlnak vissza. Az 1720 körül készült barokk homlokzatot Joseph Munggenastnak tulajdonítják, a sokoldalú művész Antonio Beduzzi lehetséges közreműködésével.
A Mária-oszlop - a pestis elleni emlékmű
A tér közepén áll a Mária-oszlop, amelyet 1718-ban állítottak fel a Weinhardt von Thürburg család 1713/14-es pestisjárványt követő fogadalmára válaszul. Az Immaculata alakját - egy karcsú, felhőkkel körülvett oszlopon - Joseph Pabel korai alkotásának tartják. Az oszlopot valószínűleg Antonio Beduzzi is tervezte.
Az ellentétek és találkozások helye
Szemben, a tér északi sarkában áll a barokk jelképvilág modern párja: Hans Freilinger 1990-ben készült "Pletykáló nők" című szobra, amely Hans Freilinger alkotása, és népszerű fotómotívum - különösen a turisták körében. A humoros jelenet meglepően jól illeszkedik a történelmi hangulatba, és hangsúlyozza, hogy a Herrenplatz nemcsak a múlt, hanem az élő jelen helye is.
Barokk gyógyszertári kultúra
Egy másik figyelemre méltó épület a Wiener Strasse 14, amelynek magja 1544-ből származik. Az 1877-ben kibővített késő barokk homlokzatot Mathias Munggenastnak tulajdonítják. A "Zur goldenen Krone" gyógyszertár, más néven "Alte Spora-Apotheke" 1628 óta található itt. A 18. század első feléből származó csodálatos stukkómennyezetével és régi gyógyszertári berendezési tárgyaival a város egyik legimpozánsabb történelmi gyógyszertára.
