Leírás
Késő gótikus vidéki templom, amelyet temető vesz körül. A 40,7 méter magas középkori torony órapárkányos tornyán barokk kupola (1751) látható, tetején a 2 méter magas, aranyozott toronykereszttel. A toronyhoz csatlakozik a késő gótikus hajó (kb. 1480), magas tetővel és csúcsíves ablakokkal. A magas gótikus kórus (kb. 1400) barokk ablakokkal a keleti véget alkotja. A nyugati oldalon lévő bejárat a torony alagsorának egyszerű csúcsíves portálján keresztül vezet a templomba. A déli oldalon a bejárati előcsarnok barázdált boltozattal és a sekrestye bővítménye tömbszerűen emelkedik ki. A befalazott malomkő a templom alapításának legendájához kapcsolódik.
Az egyhajós, bordás boltozatú kórus szélesebb, mint a hajó, és kissé tengelytől eltérő. A késő gótikus háromhajós csarnokot gazdag bordásboltozat fedi, a sötét boltozatbordák hatalmas nyolcszögű pilléreken nyugszanak. Az orgonakarzat a meghosszabbított fapárkány miatt viszonylag messze benyúlik a hajóba. A padló szokatlanul lejtős elölről hátrafelé. A templom méretei: hossza 23 méter, szélessége 11,7 méter, presbitérium 6,5 méter.
Oltárok: késő barokk főoltár fekete és arany színben, a főoltár festménye Martin Johann Schmidt 1792-es "Szent István megkövezését" ábrázolja, a talapzaton balra "Szent Sebestyén", jobbra "Szent Laurentius".
A bal oldali Szűz Mária oltáron a "Szűzanya Szent Katalinnal és Szent Barbarával", míg a jobb oldali Szent Segítők oltárán a "14 Szent Segítő Isten nevének imádásában" című oltárkép látható. Mindkét képet Johann Georg Staindorffer garsteni festő készítette 1681-ben.
