A Scheibbs településhez tartozó Neubruck község fejlődése elválaszthatatlanul Andreas Töpper iparoshoz - az osztrák vasipar úttörőjéhez és a hengerelt lemezgyártás feltalálójához - és az általa 1820-ban alapított vas- és hengerelt lemezgyárhoz kötődik. Az egyre növekvő gyári településből fejlődött ki végül Neubruck település, amely a Töpper által 1830-ban az Erlauf felett épített "Új hídról" kapta a nevét.
A gyár alapítása előtt a Jeßnitzbach pataknak a Große Erlaufba torkolló torkolatánál egy kovácsműhely, a "Grießhammer", működött. Töpper 1817-ben megszerezte a kalapácsot, lebontatta a régi gyártelepeket, és felépítette az "első k. k. vas-, acél- és hengereltlemezgyárat". Töpper kizárólagos kiváltságot kapott a hengeres acélrudak, valamint a préselt fejű szögek mindenféle acélrúdjának gyártására. A növekvő kereslet és a vállalkozói készség következtében a gyár a Monarchia legnagyobb vas- és hengereltlemezgyárává vált, négy lemezhengerlő-, négy vashúzó-, két vágómalommal, hat lángkemencével, három olvasztókemencével, két nagy vágókalapáccsal, különböző fúró- és csavarvágómalmokkal, kovácsműhelyekkel és egyéb műhelyekkel. Az 1860-as években a munkaerő mintegy 800 főből állt.
A fő termékek a tetőfedő lemezek, ereszcsatorna- és csőlemezek, széles gyűrűs és kádas vas, szalag- és keretvas, gőzkazánlemezek és szögek voltak. A vasfeldolgozás új módszerei lehetővé tették, hogy a víz, a fa és a faszén mellett a szenet is felhasználják energiaforrásként. Lunzban és Kienbergben hamarosan fiókgyárakat hoztak létre. A Lunz melletti hatalmas fakitermelés és a Gresten melletti szénbányák látták el tüzelőanyaggal a gyárakat.
Neubruckot, mint a Töpper-birodalom központját termelési helyszínként, lakóhelyként és temetkezési helyként képzelték el. Az egykori Töpper-gyár ma egy kápolnából, kastélyból (egykori kúria), parkból és a gyárcsarnokból áll. A munkásházak már nem léteznek. Az 1820-ban épült kúria az angolkertként kialakított parkban csak a mai kastély északnyugati szárnyának magjában maradt meg. A birtok utódja, Eduard Musil von Mollenbruck 1890 körül négyszárnyú kastéllyá alakíttatta át a házat. A Szent Andrásnak szentelt "Töpper-kápolna" 1831 és 1834 között épült, és temetkezési helynek szánták. 1882-ben, tíz évvel Töpper halála után, a sírokat a Scheibbsben található egykori temetőben lévő Töpper-mauzóleumba szállították át.
Töpper utódainak be kellett zárniuk a gyárat, mivel a termelési módszerek és a patriarchális vezetés elavulttá vált. Eduard Musil von Mollenbruck császári tanácsos 1881-ben megvásárolta a gyárat, és papírgyárrá alakította át. A működést 1996-ban meg kellett szüntetni - azóta a gyárcsarnokok üresen állnak. Az egész terület hosszú szunnyadásba merült, míg végül a helyi politikusok és más elkötelezett személyiségek kezdeményezésére az "ÖTSCHER:REICH - die Alpen und wir" (ÖTSCHER:REICH - az Alpok és mi) című alsó-ausztriai tartományi kiállítás helyszínéül egy működő újrahasznosítási koncepcióval újjáélesztették. A Mostviertel Tourismus GmbH 2016 márciusa óta szintén a Neubrucki kastélyban székel.
(Forrás: Scheibbs városi levéltár)