Leírás
Az orr a Wachau közepén, a St. Lorenz-i drótköteles görgő kompkikötőnél található.
Úgy néz ki, mintha egy óriást fekve temettek volna el, és csak az orra állna ki a földből. Az orrlyukak olyan nagyok, hogy az emberek felegyenesedve tudnak rajtuk járni.
Az orr elég nagy, büszke és sárral lélegzik. A part szélén laposan fekszik és sekélyesen lélegzik, mert az alatta fekvő ember orráig be van temetve. Néha, dagálykor, a víz az orráig ér, és néha még az orrüregek is megtelnek. Mint egy hídpillér, úgy áll ilyenkor a gerinc a patakban.
Az orra szép orr, és az illata is elég jó.
Nyáron, amikor meleg van, és még nem száradt ki teljesen, a lehelete mocsárvízszagú. Apró legyek zümmögnek ki-be az orrlyukain keresztül. Amikor az orra megérzi a környező lejtőkön érő szőlőt, legszívesebben a völgy fölé hajolna, hogy teljesen kiélvezhesse a finom illatot.
Télen egészen szagtalan. Egy-egy népünnepély után néha kicsit bor-, hányás- és vizeletszagú lehet. Szerencsére az eső hamarosan újra tisztára mossa. Néhány év múlva apró zömök bokrok és füvek nőnek az orrlyukakba, amelyek úgy kandikálnak ki a lyukakból, mint az orrszőrök.
Az orr időjárási oldala is zöldes színűvé válik, és a pórusokból fűcsomók hajtanak ki. Ha nem félsz a magasságtól, felmászhatsz a gerincre, és a tetején ülve, mint egy nagy bogár, hagyhatod, hogy tekinteted a Duna fölé siklik.
Szereti, ha nézegetik és fényképezik, és szereti, ha nekidőlsz, vagy piknikezel az árnyékában. Boldog a helyén. Ott lélegzi a Dunát, a sárgabarackot és a bort.
Ő a Wachau igazi nevezetessége.
Gelitin négy művészből áll. Gyerekként találkoztak egy nyári táborban 1978-ban. Azóta is együtt játszanak és dolgoznak. 1993 körül hivatásos művészcsoportot alkottak, és munkáikat azóta számos hazai és nemzetközi kiállításon mutatták be (többek között a Moszkvai Biennálén, a Gwangju Biennálén, a Centre Pompidou, a TBA21, a Kunsthaus Bregenz, a 21er Haus). 2001-ben a Velencei Biennálé osztrák pavilonjában mutatták be munkáikat. Információ: http://www.gelitin.net
